Emlékek 10

SZERVUSZ RUDI BÁCSI

Amig élt, jóformán csak a fényképezésről beszélt ismerőseivel, kollégáival. Életéről nagyon keveset tudtunk, mondhatni ezen a téren zárkózott volt. Éppen ezért ért váratlanul a telefonja: Úgy határozott, mondta, hogy mindazt, amit a fotográfia terén létrehozott, szeretné tételesen átadni a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteménye számára. Elmentünk a megbeszélt időpontban a Bocskai útra. Lakásán egy nagy asztalon preciz kupacokba rendezve várt hatvan év munkájának eredménye. Kiállítási képek. Negatívok és diapozitívok. Oklevelek, érmek, díjak. Mindaz, ami az 1913-ban Fiuméban született Rudit JÁRAI RUDOLFFÁ tette, akinek még életében megadatott, hogy egy sárvári fotós szocialista brigád felvette a nevét. Aki ma ezen fanyalog, az nem jól teszi, mert ez egy igazi, spontán, nem az ÜB titkár, párttitkár sugalmazta tett volt, hanem a tisztelet egyfajta megnyilvánulása.
Nevelõapja magyar kereskedő, édesanyja Stefánia Bugatti.A frissen született Járai csak néhány hetet élt szülõvárosában, aztán irány a főváros Itt egy kis ugrás következik, bár a történet maga érdekes. A Deák téri evangélikus gimnázium, a fasori Evangélikus Gimnázium, a felsõkereskedelmi marad ki. Innentől már sorsa és a fényképezés elválaszthatatlan. Elsõ sikereit 1934-ben aratta képeivel, ezidõtõl állandó szereplõje a hazai és külföldi kiállításoknak. 1948-ban határozta csak el, hogy hivatásos fotós lesz. A háború elõtt fõleg városképeivel, idegenforgalmi képeivel szerepelt a nyilvánosság elõtt, de ha még emlékeznek a múlt számban megénekelt Csörgeő Tiborra, nem fognak csodálkozni. Járai is a Magyar Általános Hitelbank alkalmazottja 1948-ig. A bank úszószakosztályában versenyszerűen úszott, s a fotószakkörében fényképezett. A szakosztály vezetõje mint ezt már ország-világ betéve tudja, dr Csörgeõ Tibor volt.
A szocializmus beköszönte után 1948-ban belépett a Magyar Képszolgálatba, majd az elsõ fényképész szövetkezet, a Fotó Kisipari Termelõ Szövetkezet alapító tagja, egyik vezetõje lett. A szövetkezet kezdetben azzal a felszereléssel dolgozott, amit a tagok bevittek magukkal. Járai fõleg a reklámfelvételeket és a prospektusok képeit készítette ekkoriban. A szövetkezet aztán beolvadt 1950-tõl a Magyar Fotó ÁllamiVállalatba, így Járai annak riportere lett. Riporterbõl hamarosan az MTI műszaki igazgatója lett. Innen, az MTI-Fotó Illusztációs rovatától ment nyugdíjba, 1973-ban. Közben tanított a Képző- és Iparművészeti gimnázium fotótagozatán, Vezette a Nemzetközi Újságíró Szövetség külföldi csoportjának fotóoktatását. Tanított a MUOSZ fotóriporterképző tagozatán, a TIT Fotóakadémiáján. 1953-tól állandó munkatársa a Fotó c. lapnak, mely több száz cikkét közölte.
Miután életművét biztonságba helyezte, megírta feleségével saját gyászjelentésüket, feladták a Népszabadságba, majd hét évvel ezelőtt közösen elindultak utolsó útjukra.