Az értelmes élet, az értelmetlen halál
dr. Greguss Pál (1921. június 9-2003. február 26)
.
Gyilkos járkál köztünk. Holnap is, holnapután is felül Budán a 6-os villamosra, s ha a helyzet úgy hozza, megint agyonüt egy embert. Büntetlenül. És lelkiismeretfurdalás nélkül. Miként tette azt február utolsó hetében. amikor egy, a tömött villamos lépcsőjén szorongó, onnan elég gyorsan lekászálódni nem tudó öregembert ütött le, taszított hanyatt a villamos megállójában. Utamban vagy öreg trotty, takarodj! –üvöltötte valószínűleg ez a jól táplált barom, és halálra ítélte a mai Magyarország egyik legcsodálatosabb elméjét birtokló emberét. Akinek agyában még számtalan meg nem valósított idea keringett. Aki még a múlt héten is újabb ötletek megvalósításán törte a fejét, azt a fejet, amit ez a barom hirtelen indulatában, jogosnak érzett felháborodásában összetört. Legyen örökre átkozott, ne nyugodjon soha békében, bárhol is van, bármit is csinál! Nem ismerem őt, de minden erőszakos polgártársamban ezek után már őt fogom látni, és mindegyiken számon fogom kérni magamban a Professzor halálát.
Mert meghalni sokféleképpen lehet. Mindegyik rémes, feldolgozhatatlanul értelmetlen, de ez végképp az. Mert ha egy 82 éves ember megbetegszik és meghal, ha lassan leépül és egyszercsak nem nyitja ki többé a szemét, akkor rendben van. Sokat élt. Sokat tett. Elérkezett az ideje. De Greguss professzor munkából igyekezett haza az egyetemről. Táskája teli volt fecnikkel, féligírt flopykkal, gépén az aznapi utolsó mentés még nem az utolsónak volt szánva. Ha. Ha nem azon a villamoson utazik. Ha az az erőszakos barom eggyel több fekvőtámaszt nyom le a konditeremben és lekési ezt a járatot. Ha. Ha megvárja, míg az öregember háttal learaszol a villamos lépcsőjén. Vagy bármi más.
Mert akkor én hétfőn elmentem volna a Professzorhoz és tovább beszélgetünk a 360 fokban látó köroptikájáról, NASA-díjáról, legújabb ultrahang hologramjáról, a készülő kiállításáról, egy következő előadásáról vagy bármiről, mert varázslatos személyiség volt. Aki tudta követni agya hirtelen cikkanásait, aki képes volt legújabb teóriáját figyelemmel, együttgondolkodva hallgatni, az érezte: van értelme életének, van miért élni, akad még tennivalója neki is. És ez jó. Ezt nevezem értelmes életnek. És akkor jött a gyilkos. Aki az ultrahang holográfia legújabb eredményeiről való beszélgetés helyett hanyattlöki magát a tévé előtt, Big Brothert nézve, röhögve meséli haverjának, jól megadtam annak a vén….-nak. Borzasztó. Miért kell így élnünk és miért kell így meghalnunk?
Greguss Pál professzor. Kedves barátom. Nagyon szomorú vagyok. És nagyon dühös. Mert meghaltál. Mert gyilkosod holnap is felül a 6-os villamosra.
Greguss professzor Erich Lessing osztrák Magnum fotográfussal találkozott Kecskeméten, a fotómúzeumban, s vadul magyarázta neki 360 fokban látó optikáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése