Egy jó kis Bariczkodás
Amiképpen étkezésünkben is vannak olyan ételek, amelyekre azért van szükségünk, hogy mindennapi kalóriaszükségletünket pótoljuk általuk, s vannak olyanok, amiket csak az ízük, zamatuk, kinézetük miatt fogyasztunk, azonképpen a fényképezésben is vannak képek, amelyek a mindennapi információéhségünket csillapítják, s vannak olyanok, amiket az ember ezektől eltelve, jóllakva, csendben félrehúzódva a foteljába, magára zárva szobája ajtaját, az állólámpa szűk fénykörébe bújva, intim kettesben nézeget. Ezeken a képeken nem ölnek, nem fognak kezet politikusok, nem ugranak világcsúcsot, nem hódítják meg a hegyeket, sem a tengerek mélyét. Nem halad a világ előre, inkább megáll az egy darab időre. Ezek a képek csak úgy kellenek az ember lelkének. Mert muszáj éreznie, különb a világ mint amilyennek látszik, van értelme újra és újra beállni a szélcsatornába és szembefordulni a propellerrel.
Baricz Kati fényképei ilyenek. Egy érzékeny nő találkozása a fényérzékeny anyaggal, kicsit megfűszerezve Baricz-módra, és kész a kép, amin csak egy árnyék kúszik végig a tornác oszlopán, egy macska heveredik a világ legkényelmesebb pózába, korántsem a fényképész kedvéért, csak úgy saját jóérzése okán, vagy egy női mell vonala osztja ketté a fényt és a sötétet, szóval csupa ilyen fontos és nélkülözhetetlen dolog, ami nélkül nem lehet élni, vagy ha lehet is, módfelett értelmetlen.
Épeszű ember vágyhat-e másra, mint egy jó kis Bariczkodásra?.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése